Tamás Mellár

Nyolc és négy éve is megverte a fideszes jelöltet Pécsen, most azonban nem indul újra, hogy a Tiszának esélye legyen rendszert váltani. Mellár Tamás falusi parasztgyerekből lett egyetemi oktató, vizsgáztatta annak idején Gyurcsány Ferencet is, a KSH elnökének viszont már Orbán Viktor nevezte ki. 2010 után gyorsan kiábrándult a Fideszből, nyakas kálomista létére viszont a kegyelmi botrány óta református templomba sem teszi be a lábát. Amíg Balog Zoltán püspök lehet, tartja is magát ehhez. De azt tudták, hogy a független képviselő fiatalon rockbandában is énekelt és máig aktív zeneileg? Nagy, pályazáró portréinterjú a jövő héten 72 éves, még éppen politikus Mellár Tamással. – Szegény Mellár Tamás annyira nem érdekel már senkit, hogy interjúhelyet kell vásárolnia, ha mondani akar valamit? – Ha megnézzük az elmúlt heteket, jó pár helyen megjelentem, szóval ezt gyorsan tudom cáfolni. Nem erről van szó. De tudják ezt nagyon jól. – Szóval ugyanazt csinálja Mellár és a Válasz Online, amit a kormány meg a propagandistái! Hirdetésnek álcázva támogat neki tetsző terméket közpénzből! Hol itt a különbség? – Egyrészt néhány nagyságrend az összegben. A legfontosabb azonban: kicsivel több mint egy hónap múlva, amikor már éppen tudni fogjuk, hogy hol ki nyerte az egyéni mandátumot, az én nevem nem fog szerepelni a hírekben. Nem indulok újra, éppen lezárom a politikai pályámat. Így tehát ha akarnék, sem tudnék elvárni a mostani támogatásért cserébe semmit önöktől. Nem kell attól tartani, hogy Mellár-propagandává kell változniuk, hiszen néhány hét és már nem is leszek politikus. Ha újra indultam volna most, nem is ajánlottam volna fel ilyen támogatást. – Akkor el sem fogadtuk volna. Így viszont köszönjük szépen. Fussunk is neki a nagy, pályazáró interjúnak! – Nem vagyok szomorú. 42 éven keresztül voltam egyetemi oktató, amikor azt a pályámat 65 éves koromban lezártam és nyugdíjba mentem, akkor kezdtem a politikusit. Muszáj-herkulesség volt ez, nem vágytam rá, viszont sokan mondták, hogy nekem lenne esélyem legyőzni a fideszes jelöltet. Sikerült is kétszer, de azért ez nagyon nem az én közegem. Én szakmai kérdésekkel szeretek foglalkozni, amire a Parlament falai között nagyon nem volt mód. Sokat készültem egy-egy felszólalásomra, de soha, semmilyen érdemi választ nem kaptam. Pedig örültem volna, ha vitatják, amit mondok, de inkább hallgattak a gazdasági bizottságban is. Aztán csöndben leszavaztak. Még csak meg sem érvelték, miért. Nincs tehát mit sajnálnom. Don Quijotének éreztem magam végig, aki a szélmalmokkal harcol. – Nem kellett hozzá zseninek lenni. Előre is lehetett látni, hogy Nagy Márton tervezett növekedési számai a közelében sincsenek a valóságnak. Ezeket el is mondtam előre – aztán a megszólalásaim bekerültek a parlamenti jegyzőkönyvekbe, és nem lett semmilyen hatásuk. Azaz valamicske lett: meglepő helyről is kaptam méltatást, amiért igyekeztem szakszerű maradni. – Bauer Tamástól például. Ami ugye azért meglepő, mert én nagyon határozottan ellene vagyok annak, hogy a DK elindul ezen a választáson. Többek között azért is nem indulok most, hogy a Tiszának legyen lehetősége nyerni. – Semmit. A Tisza vezetésével, Magyar Péterrel nincs semmilyen kapcsolatom. Azért nem indulok, mert így érzem helyesnek. Így van nagyobb esély Orbánék eltakarítására. – Ön pedig nyugdíjas lesz, esetleg folytatja az ifjan félbehagyott rockénekes karriert? – Karriernek azért nem nevezném. Az igaz, hogy a zene gyerekkoromtól meghatározó az életemben, van is otthon néhány jó hangszerem, kis stúdióm – sok időt fogok ott tölteni a jövőben. Apám is zenész volt. Na nem komolyzenész: elektromos orgonán vendéglátózott. Anyám rávette aztán, hogy legyen a falunkban kántor. Ami azért volt érdekes, mert anyám református volt, engem is annak kereszteltek, apám viszont katolikus, de így is elvállalta a kántorságot a református templomban. Akkoriban még lábbal kellett fújtatni, pumpálni a levegőt az orgonába – azt csináltam én, miközben apám játszott. Igazán viszon